- ööö.. nem vagy szomjas? – kérdeztem bár inkább csak ki akartam térni az „énisnagyonszeretlekdeénjobbanszeretleknemmerténmégjobbanszeretlek” nyáladzás elől. Sosem volt a stílusom. és még mindig nem az.. jó persze csak én lehetek ilyen paraszt de hát ez van.. ezt kell szeretni.

- nem vagyok szomjas köszi.. – mondta egykedvűen.. lehet hogy nem éppen erre a válaszra sokkal inkább kérdésre számított.. – Frank mondta hogy nagyon régen látott már.. nem tudom neki biztos a két nap már régnek, számít de nem baj.. és azt kérdezte hogy nem találkozunk e..

- de találkozhatunk. persze én is nagyon régen láttam már.. hol? Mikor? Kik lesznek ott?

- áhh. ezek a kérdések. am a parkban.. Nem tudom. Frank, Mikey, Ray, Bob, te meg én..

- értem.. de azt hogy mikor azt miért nem tudod?

- de tudom..

- az előbb még nem tudtad..

- jó akkor most már tudom.. majd olyan 6 körül..

- este? – kérdeztem.. hát igen ez egy nagyon logikus kérdés volt a részemről.

- hát nagyon úgy néz ki..

- jól van.. és addig?

- mennyi az idő?

- hát.. pontosan.. 15:05 .. nincs órád?

- köszi akkor még van időnk.. és van órám.. de minek az ha itt vagy te?

- hát köszönöm.. végül is igazad van.

- tudom..  most haza kel mennem.. majd öhh. 6.ra ide jövök. az úgy jó neked?

- nekem? ja persze jó hát.. bár ha 6.ra jössz akkor úgyis elkésünk .. de végül is az sosem baj..

- hát.. nem, nem éppen.. kit zavar?

- jól van akkor menj csak.. majd este találkozunk.. – mondtam

- oké. szia akkor majd este.. – megpuszilt és kiviharzott az ajtón..

- szia.. – szóltam még utána. nem tudom mi sürgős dolga akadt de végül is nem olyan nagy baj.. úgyis kedvem itt bájologni már annyit..

3 óra áhh. most mégis mi a szart csináljak? kész idegbaj.. elkezdtem tv-t nézni.. ment valami uncsi természet film hát de jó.. meg nem tudom mi és nem tudom mi.. hát ez aztán a jó elfoglaltság.. kimentem sétálni.. nem olyan messze volt egy játszótér .. hát igen oda szoktam menni hintázni még régebben.. mostanába nem nagyon. leültem egy hintába.. ovisoknak való de hát semmi probléma.. ültem és inkább csak a port rugdostam magam előtt.. de akkor..

- szia ..szabad ez a hely? – kérdezte valaki..

- öhmm. hello a másik hinta? persze.. nekem elég ez az egy is.. – mondtam.. fel sem nézve.

- oké. köszi. am én Pete vagyok.. – nyújtotta felém a kezét..

- én meg Emily. nagyon örülök.. – szorítottam meg aztán a  kezét.

- te itt laksz a környéken? mert még sosem láttalak.. – mondta

- igen én itt lakok már legalább 16 éve- nevettem- csak pár saroknyira.. és elég sokat szoktam ide járni de én se láttalak még.. talán új vagy itt? – kérdeztem ..bár elég hülye kérdés volt..

- hát már én se vagyok új erre felé.. de csak pár éve költöztünk ide.. olyan 4 azt hiszem.. - mosolyogott.

- hát értem.. és melyik suliba jársz?

- tudod ami itt van nem messze.. pár utcányira.. abba a gimibe járok..

- ne már.. most komolyan?- néztem egyet azért..

- miért? – nevetett

- hát nem tudom.. én is oda járok és még sosem láttalak.. ez tök fura- mondtam

- ez tényleg érdekes.. talán majd legközelebb nyisd ki a szemed..

- hogyan? – kérdeztem.. ennek meg mi baja? gondoltam.

- én tudom hogy te oda jársz.. láttalak is már jó párszor.. – ez kész hülye.. az előbb azt mondta hogy még sosem látott most akkor mi van? édes istenem.. nem baj majd szépen bólogatok..

- aha.. bocs de az előbb még azt mondta hogy nem láttál soha sem.. hehh. most akkor mi van? – áá meg kellet kérdeznem..

- ja hát igen.. valahogy hozzád kellet szólnom.. mégsem jöhetek úgy ide hogy.. szia ugye te vagy Emily a lány akivel 2 éve egy suliba járok.. és hiába köszönök vagy valami te rám se bagózol.. – na jó ez csak nekem több mint furcsa .. >-< mit akar ez? húzzon már a picsába..

- ja hát bocs.. én nem tudtam. hát izé. ez van.. majd ha látlak akkor köszönni fogok legközelebb ígérem.. – nyögtem ki végül.. – egyéb szemre hányás? – kérdeztem enyhén cinikusan..

- nem nincs.. most már lehetünk barátok.. – vigyorgott

- barátok? furcsa egy gyerek vagy te.. - mondtam

- te meg furcsa lány ha ez megnyugtat .. – mondta komolyan..

- hát nem éppen de az most tök mind1.. várjunk csak.. te nem annak a hülye Stevenek vagy a haverja? – igen most azt kérdezed ki az a Steve.. hát ki? akit a földön a legjobban utálok .. kb. óvodás korunk óta ismerjük egymást.. szerintem azóta az a terve hogy tönkre tegye az életem.. de szerencsére két éve nem is láttam. ugyan is ő másik iskolába ment hála annak a jó égnek.. nagyon hálás vagyok érte xD de nekem nagyon elég volt belőle ez az utóbbi 10 év.. sőt bőven sok is.

- de az vagyok és? – kérdezte hülyén..

- semmi. csak bocs nekem nincs semmi előítéletem vagy ilyesmi >-< de aki annak a parasztnak a barátja az nekem ugyan nem.. – mondtam.. – és most ha nem haragszol Pete megyek majd talán még össze futunk egyszer.. szia.. – aztán felálltam és el akartam menni. de megfogta a kezem.

- most miért mész el?- kérdezte.. miért mennék mert más dolgom van nem nyilván való? gondolkoztam..

- mert más dolgom van.. – mondtam

- milyen más dolgod van?

- neked ahhoz mi közöd van?

- semmi csak kérdeztem.. – mondta és elengedte a kezem..

- jól van.. am a barátaimmal találkozom.. most jobb?

- hát sokkal.. mehetek veled?- vette elő az 1000 wattos vigyorát..

- hogymi? velem? hova? miért? nem is ismerlek.. meg mondtam valamit..

- na akkor sorba.. azt kérdeztem mehetek e veled.. igen veled.. ahová mész.. csak nincs jobb dolgom.. ismerj meg..

- hmm. szerintem hagy békén.. csodálj távolról ahogy eddig is tetted.. na szijja – mondtam és egy nagy vigyorral elsétáltam..