A k�vetkez�ket  Mikey Way �rta az MCR K�nyvbe :

Visszateker�s. A Taste Of Chaos-szal, k�t �vvel ezel�tt indult el az, ami most The Black Parade n�ven ismert. Akkoriban, az album neve The Rise And Fall Of My Chemical Romance volt. Ez mindenk�ppen el�revet�tette, hogy az album �s mi is miv� fogunk v�lni.

A Three Cheers m�g csak hat h�napja jelent meg, amikor mi m�r el akartuk kezdeni �rni a harmadik nagylemez�nket. A lemezre utal�sok hangzottak el hangpr�b�kon vagy k�sza hajnali �r�kban. Mindig az volt, hogy valaki a busz h�tulj�b�l (volt egy �sszet�kolt, hordozhat� st�di�nk ott) kiab�lt a t�bbieknek, hogy „H� fi�k, hallgass�tok csak ezt meg.” A ’This Is How I Disappear’, a ’Heaven Help Us’ �s a ’Dead!’ itt sz�lettek, p�r m�sik dallal egy�tt, amik eml�kk�nt vagy m�s dalok r�szeik�nt v�gezt�k. Ahogy a banda egyre emelkedett, �gy n�tt a munka is. M�g leveg�t is alig kaptunk, nemhogy �j dalokon gondolkodjunk.

Am�g a Green Day-jel turn�ztunk, ugyan�gy �rtunk egy p�r dalt a t�kolt-st�di�ban a busz h�tulj�ban. A lemez l�nyege kezdett kiform�l�dni. Fura m�don, a Warped Tour-t �gy kezdt�k, hogy az �rott dalaink meglep�en optimist�k voltak. Ez meglepet�sk�nt �rt minket. „Sz�val akkor most v�g�l is boldogok vagyunk?” sokan ezt k�rdezt�k magunkt�l. „Hova t�nt a m�lab� �s a csap�s?” Egy hang ott motoszk�lt a fej�nkben „Csak �vatosan azzal, hogy mit k�v�ntok.”

A nagyturn�nk el�tt New York-ban, a S.I.R studios-n�l k�sz�lt�nk fel. Annyira izgatottak voltunk, hogy megint egy�tt lehet�nk �s zen�lhet�nk. Erre nem nagyon volt lehet�s�g a kor�bbi turn� zs�folts�ga miatt. Ekkoriban sz�letett meg az egyik kedvenc dalom, a „Disenchanted”. Mindig is szerettem volna, ha a band�nak van egy Journey- f�le ballad�ja, �s sz�pen lassan ez az id� is el�rkezett. Az amerikai nagykoncert-sorozat alatt Eur�p�ban �s Ausztr�li�ban is volt egy sor fell�p�s�nk, ami a ’Three Cheers’ id�szakot b�cs�ztatta. Ez volt az els� nagyobb sz�net szinte a banda megalakul�sa �ta (lesz�m�tva az addigi n�h�ny napos sz�neteket). N�h�ny dalr�szlet, n�h�ny akkor m�g n�vtelen dal ugyan�gy sz�letett ez alatt az id� alatt.

Amikor v�gre haza�rt�nk, kivett�nk egy j�l meg�rdemelt egy h�napos szabads�got. A band�ban mindenki kapott egy nagy adag val�di �letet, amihez hozz� kellett szokni.

Egy h�nap ut�n megint a S.I.R. studios – n�l gy�lt�nk �ssze arra, amit a szakm�ban �gy mondanak, hogy ’a harmadik lemez el�k�sz�lete’. Egy csom� ember azt hitte, hogy csak egy lemez�nk van, amikor is m�r kiadtunk egy m�sik albumot n�h�ny �ve m�g az Eyeball Records-n�l. Ahogy elkezdt�nk �rni, a stressz egyre fokoz�dott. „Hogy fogjuk a Revenge-et folytatni?” „Mi van, ha az emberek ut�lni fogj�k ezt?” Minden banda erre gondol, amikor egy el�g sikeres album ut�n meg kell �rniuk a k�vetkez�t. Janu�rt�l m�rciusig szorgosan �rtunk. Az izgalom ott volt a leveg�ben, dalt dal ut�n k�p�lt�nk ki. Az olyan dalok, mint a Welcome To The Black Parade (akkoriban m�g a The Five Of Us Are Dying volt a c�me), az I Don’t Love You, �s a Mama ekkor sz�lettek.

M�rcius elsej�n az el�k�sz�letek azzal folytat�dtak, hogy Los Angelesbe telep�lt�nk �t. Az�rt hagytuk el New York-ot, mert �gy �rezt�k, hogy leveg�v�ltoz�sra van sz�ks�g�nk. Amikor meg�rkezt�nk Los Angelesbe, egy nagyon is k�s�rtetj�rta kast�lyba, a Paramour-ba kellett k�lt�zn�nk. Ennek a h�znak nagy h�re volt arr�l, hogy fura �s megmagyar�zhatatlan esem�nyek t�rt�nnek benne. N�h�nyan csak nevett�nk ezen; m�g m�sok (k�h�m, k�h�m, �n) f�lelmetesnek tal�lt�k a h�zat. Amilyen szerencs�m van, a legf�lelmetesebb (�s ahogy m�sokt�l k�s�bb megtudtam) a legink�bb k�s�rtett szob�ba ker�ltem. Mindehhez m�g hozz� j�n az, hogy a szob�ban csak egy sz�l k�k k�rte volt, ami nem vil�g�totta be rendesen azt, csak h�tborzongat� hom�lyt adott. Kutyaugat�st lehetett hallani, ajt�k csap�dtak be emberek el�tt (Frankie �s Gerard) �s k�dak teltek meg v�zzel, amikor senki nem volt a k�zelben (Bob). Egy nagy t�ncteremben �ll�tottuk fel a cuccainkat, ami t�mve volt f�lelmetes festm�nyekkel, b�torokkal �s szobrokkal.

A zene elkezdett mag�t�l folyni, �s ezzel egybev�gva, a dalok egyre s�t�tebbek, a dallamok �s dalsz�vegek egyre mar�bbak lettek. Az olyan daloknak, mint a This Is How I Disappear, vagy a Mama, voltak ezek a v�szj�sl�, d�b�rg� r�szei. Olyan dalok, mint a Famous Last Words, vagy a Sleep, meg�r�dtak. Az I Don’t Love You m�g ink�bb mar� �s f�jdalmas lett (mintha alapb�l nem lett volna olyan). Dal dal ut�n lett gy�ny�r�en �s f�jdalmasan megfestve. Minden frusztr�ci�nkat kiadtuk, minden cs�ppnyi rem�ny�rt ki�ltottunk, megmondtuk a magunk�t, �j �jt k�vetve. Minden egyes dallal valami m�ss� alakultunk. Sosem lesz�nk ugyanazok, akik voltunk. Mi voltunk a Black Parade… sz� szerint.

Az L.A. – i �r�s alatt csatlakozott hozz�nk egy �kk� f�rfi alakban, akit Rob Cavallo – nak h�vnak. �gy viselkedett, mint egy tan�t�, tan�csad� �s motiv�l�. Eml�kszem minden egyes szikr�ra, amit bel�m tett, minden egyes b�tor�t� szav�ra. N�h�nyunknak olyan volt, mint egy nagyb�csi. Seg�tett abban a legf�bb elk�pzel�s�nkben, hogy olyan lemezt k�sz�ts�nk el, amit�l megremeg a f�ld… legal�bbis teljes sz�v�nkkel azt rem�lt�k, �s abban hitt�nk, hogy ez �gy lesz.

2006 �prilis�ban vonultunk st�di�ba, hogy elkezdj�k felvenni a dalokat. Annyi �j bar�ttal �s munkat�rssal ismerkedt�nk meg, hogy a st�di�ba j�r�s j� �rz�s �s term�keny folyamat volt. Minden egyes nap �rezni lehetett ezt a hihetetlen �rz�st. Az els� napt�l kezdve tudtuk, hogy valami k�l�nlegeset birtoklunk. El�sz�r a The End-et, �s a Dead!-et vett�k f�l, �s ezek v�gezt�vel nem gy�zt�nk gy�ny�rk�dni. Amikor el�sz�r meghallgattam �ket, teljesen levettek a l�bamr�l, �s m�r nem volt afel�l semmi k�ts�gem, hogy most j�tt el a mi id�nk. K�t h�napig minden egyes felvett dal olyan �rz�s volt, mintha kar�csonyi aj�nd�kokat bontan�k ki. Minden egyes hang ut�n, ami elhagyta a hangfalakat, egy adaggal t�bb adrenalint �s b�szkes�get �reztem. Eml�kszem, hogy miut�n el�sz�r meghallottam a Disenchanted-et, annyira meg�rintett, hogy sz�lni se tudtam, majd �t �r�n �t folyamatosan azt hallgattam a t�rsalg�ban.

K�t dal, amik nagyon k�zel �lltak hozz�m, �s nagyon kedvesek lettek nekem: Cancer �s a The Sharpest Lives. A legt�bb ember nem tudja meghallgatni a Cancer-t an�lk�l, hogy a gomb�c ne lenne ott a tork�ban. Nem sz�m�t, hogy ki vagy, vagy hol �lsz, a dallam �s a sz�veg �gyis meg�rint. Teljesen mindenki tud k�t�dni ehhez a dalhoz.

A felv�telek �s a kever�s 2006 j�lius�ban �rtek v�get. A kever�s alatt a dalok, amikbe szerelmesek lett�nk, valami t�lvil�giba �s egetrenget�be v�ltoztak �t. Az �llunk naponta leesett a dalokat hallva. A kever�s ut�n j�ttek a v�gs� finom�t�sok. Amikor v�gleg k�szen volt, le tudtunk �lni, hogy a v�gleges v�ltozat bel�nk sz�v�djon.

Hihetetlen�l b�szk�k voltunk a dalokra �s egym�sra, ami�rt elk�sz�tett�k szerint�nk az abszol�t My Chemical Romance albumot. Minden egyes dal az elm�lt �vekben adott v�r�nk, izzadts�gunk �s f�jdalmunk tet�pontja. A n�gy legjobb bar�tom n�lk�l a band�ban ezt nem tudtuk volna �gy �sszefogni. A b�ty�m n�lk�l, val�sz�n�leg ma m�r nem lenn�k itt. Sz� szerint. A m�sodik any�m, Stacy Fass n�lk�l, m�r egy feh�r k�penyben lenn�k valahol egy gumiszob�ban. Brian Schechter n�lk�l, nem lenne annyi �sz hajsz�lam. Csak viccelek, �reg. Te vagy a m�sik b�ty�m, aki sosem lehetett. Mindny�j�tokat szeretlek �s az �letem k�sz�nhetem nektek.

Sz�val, az eg�sz �let�nk itt van ebben a pih�s dobozban, amit most a kezetekben tartotok. Az �lmaim albuma. Csak rem�lhetem, hogy titeket is majd meg�rint �s megr�z. Mi vagyunk a Black Parade �s ti is.