33.fejezet

Másnap reggel Sue hatkor felkelt, lezuhanyozott, felvett egy fekete térdig érő kicsit fodros aljú szoknyát, egy fehér inget, fekete blézerrel, és egy fekete magas sarkúval. Hétkor elindult a fodrászhoz, aki kontyot rakott neki, és a hajába vékony szőke, és széles, a hajszínnénénél egy árnyalattal sötétebb barna melírokat rakott. Dorothy-t mindvégig otthon hagyta, hiszen mikor ő felkelt a kutyus még javában aludt... Kaját, és vizet rakott ki neki, és az alma is „tiszta” volt. Háromnegyed kilenckor végzett, gyönyörű hajjal, és sminkkel kilépett a szalonból, és a pár „házzal” odébb lévő galériához ment. Már rengetegen voltak bent, többnyire híres fotósok, és újságírók. Kilenckor megkezdték a galéria megnyitását, egy negyed órás beszéddel, aztán három híres fotós elmondja a véleményét Sue képeiről maximum negyed órában. Tíz órakor vége volt a megnyitónak, de persze nem akkor zártak vagy valami... Délben lett vége, addig mindenki beszélgetett, Sue szerződést kötött a Vans-szel, és a Pumával, miszerint minden új kollekció fotóit ő fogja készíteni. Délben fájós lábbal, bezárta a galériát, majd felhívta Frank-et.

-Szia Frank értem tudnál jönni a (találj ki vmi utcanevet xD) 17-hez?

-Szia, aha, mindjárt ott vagyok. Csak itt vagyok a kiadónál =)

-Oké, köszi.

Tíz perc múlva egy fekete kocsi állt meg, Sue azonnal a másik oldalára futott, és bepattant.

-Bocs szivi, nem én vagyok a kuncsaftod...

Mondta Frank teljes nyugodsággal, miközben az utvákat nézegette, hátha feltűnik valahol a keresett személy...

-Kiszállnál a kocsimból...???!

Frank arcán egy hatalmas pofon csattant, aminek következménye képen vörös lett az arca. Mikor ránézett a lányra, lassan leesett neki, hogy Sue az, és szinte leesett állal bámulta...

-Ne bámulj!!! Vezess!!!!!

Frank már indított is de szinte egész úton nem szóltak egymáshoz...

-Nem hiszem el hogy kurvának néztél! Pedig azt hittem jól néz ki a melír meg a smink, meg ez a cucc...

Húzta a száját karba tett kézzel dühösen, durcisan...

-Susie tök szép vagy... Csak nem gondoltam... Hogy te vagy!!! Na...! Nem szoktál soha ennyire csinos lenni! Mindig vagy szexis és dögös vagy, vagy sportos. De amúgy tényleg jól áll... :D

Frank tekintete végigmérte Sue-t, és gonosz mosolyra húzta a száját... A gonosz mosoly után kicsit beleharapott az alsó ajkába, és fájdalmas tekintetre váltott. Az utat nézte, jobb keze a kormányon, volt és kicsit baloldalra dőlt...

-Mi a baj?

-Szakítottunk Gee-vel tegnap este. Meglátott minket...

-Basszameg!!

Amint ezt kimondta Sue, Frank nagyot fékezett az egyik lámpánál, hiszen kis híján koccantak... A srác csak az ablaknál könyökölt, és szomorúan nézte a forgalmas utcát... Sue dühös volt egy kicsit, és azon gondolkozott, hogy most Frank vajon mit érezhet... Látta rajta hogy reménytelennek tartja a helyzetet, de azt tudta, hogy ez miatt nem fog depresszióba esni... Mikor megálltak, Sue megköszönte a fuvart, kiszállt és felment a lakásba. Halkan benyitott, és látta, hogy egy csomó minden fel van forgatva... papírok szanaszét, képek összetörve a földön, és az ablak kitörve... A lány azonnal a kutyát kereste, akinek még a hordozója is eltűnt. Azonnal hívta a főnökét, jelentette neki az esetet, és tíz perc múlva egy egész helyszínelő csapat, kommandósok, és egyebek jelentek meg a lakásában. Felvette a fekete egyenruháját, ami egy overálhoz volt hasonló, és alá vette a golyóálló mellényt. Mikor megállapították, hogy a tettes kb. negyed órája ment el, a környéket kutatni kezdték. Sue is ugyan ezt tette, hisz ő akarta elkapni az illetőt, de előtte felhívta Frank-et.

-Frank, figyelj, láttál valakit aki gyanúsnak tűnhet, mikor kiszálltam a kocsiból???

-Nem, azt hiszem nem. Miért???

-Ne mozduljatok a kiadótól. Maradjatok ott, hamarosan értetek megyünk.

-Sue mi a fasz van???

-Majd elmondom.

Letette a telefont, leszaladt az egyik egységhez, akik még várták, hogy elvigyék őket ahhoz a körzethez, ahol kutatniuk kell... Egy hatalmas fekete golyóálló kocsiba ültek be, és egyenesen a R. Records-ig mentek. Sue kiadta a „parancsot” a kommandósoknak, miszerint minden gyanús személyt, vagy akinél fehér doboz van, vagy kistermetű kutyát sétáltat, ellenőrizni kell. Ő bement az épületbe, a talpig fekete ruhájában... Fekete nadrág, amin sok „tár-tartó” volt, és az „öv” ami rajta volt, azon pedig fegyver, bilincs, könnygáz, tár, kés, és hasonló dolgok voltak... Felfutott az emeletre, be a nagy üvegajtós terembe, ahol fekete kanapékon a fiúk ültek, és vártak. Ott ült Brian Schechter a fiúk menedzsere is, aki már egy kicsit türelmetlen volt, és aggódott... Bement, köszönt a fiúknak, kezet fogott Brian-nel, és odasúgott neki pár szót.

-Betört hozzám az egyik, és meglógott, már keressük, de még nem tudok semmi biztosat.

-Rendben.

-Gyertek velem, itt nem biztonságos.

-Sue mi ez az egész??

Kérdezte Ray kicsi idegességgel a hangjában, bár ez érthető volt.

-Majd elmondom, de gyertek már!

-Én addig nem mozdulok, amíg nem mondod el, hogy mi a franc van!

Kiabált Mikey, türelmetlenül, felállva a fekete fotelból...