34.fejezet

-Egy csoport fejvadász le akar mészárolni titeket, én nem szimpla rendőr vagyok, hanem egy kém, és kommandós is, szóval, ha nem akartok tíz percen belül meghalni ebben az épületben, aminek meglehetősen nagy esélye van, akkor húzzunk le a kocsihoz. Mindenki kitágult pupillákkal nézett, majd Brian felpattant, és az ajtó felé indult.

-Gyertek már!

Lassan felálltak, elindultak, Sue pedig a rádióhoz nyúlt.

-Gyertek fel, de egy ember maradjon a kocsinál, várja meg amíg leérnek, aztán vigye őket az örsre. Járjátok körbe az épületet, minden kis zugba nézzetek be, és ha bombát találtok, hatástalanítani!

-Rendben, vettük.

Hangzott a válasz a rádióból, és a terem kongott az ürességtől... A lány elővette fegyverét, és lassan de biztosan bejárta a felső szintet. Semmit nem talált... Se bomba, se egy árva lélek, se senki... Mikor kinézett az ablakon az árnyékon furcsa dolgot látott... mintha valami lenne a tetőn... És az a valami egyszercsak felállt, maga előtt hagyva egy doboz félét. Ismét a rádióhoz nyúlt, és szólt a többieknek, hogy menjenek fel a tetőre... Ő maga is felment, és még épphogy elcsípte a tetőn járkáló fószert.

-Nocsak, nocsak... Csak nem Andrew...?

-Susan... Ha elngedsz...

-Nem.

Közelebb ment a sráchoz, kivette a kezéből a fegyvert, és a rádiót majd maga mögé dobta...

-Nem engedlek el. És tudom, hogy van még egy fegyvered... De tudod mit? Nem foglak átvizsgálni... Küzdjünk meg... Egyszer!!! Végleg... Utoljára. Életre-halálra!!!!!

Suttogta a srác fülébe, aki a következő pillanatban leguggolt, kinyújtatta az egyik lábát, és hirtelen elfordult, hogy „fel tudja rúgni” Sue-t de ő egy hátra szaltóval kivédte a támadást... (tudom elég izénak hangzik de hát most ez van xD nekem így tök teccik xD) Pár méterre álltak egymástól, és farkas szemet néztek. Gyűlölték egymást... Tiszta szívből... Az öldöklő pillantásokat, csak Sue rádiója szakította meg...

-Az öt férfit épségben eljuttattuk az örsre. Maga hol van?

-A kiadó tetején. De ne jöjjenek fel. És ne is lőjenek.

-Rendben.

Sue felettese azonban a helyszínre ment, ahol látta, hogy a két személy zihálva, küzd... Felment a legfelső szintre, kinyitotta a tetőre vezető ajtót, és nyitva hagyta. Hívta a tíz legjobb kommandósát, akik hamarosan odaértek... Sue és Andrew, már a három szintes épület második szintjén voltak, mikor megérkeztek a kommandósok... egy olyan pillanat következett, mikor egymás nyakához kést fogtak. Lihegtek, fáradtak voltak, de még mindig feszültek... Mindegyiknek több sebe is volt, amely vérzett... A tíz fekete ruhás fickó, fegyvert fogott a barna hajú, zöld szemű srácra, de ő szavak nélkül csőbe húzta őket... Ugyanis a rá fegyvert fogókra, fegyvert fogtak az ő emberei... És megjelent egy másik srác, aki Frank fejéhez pisztolyt szorított.

-Frank...

-Bizony, bizony... Patt helyzet. Nem úgy volt, hogy egymás között elintézzük?

-Nem én szóltam nekik.

-Én voltam.

Jelent meg a Frank-re pisztolyt fogó férfi mögött Sue főnöke, Jack, aki szintúgy fegyvert fogott a férfira.

-Sakk... Matt.

Sue mindvégig Andrew szemébe nézett, egy pillanatra sem hagyta lelankadni saját, és az ő figyelmét. Gyorsan cselekednie kellett, logikus megoldást kellett találnia. Végül, döntött. A pillanat hevével, a fegyverét amint a Frank-re fegyvert fogó férfira irányította, le is lőtte. Amint eldördült a fegyver, hátrahajolt, hiszen tudta, hogy most el karja vágni a torkát a srác... De amint hátrahajolt, és Andrew-nak nem sikerült a kést a torkába vágni, a combjába hasított... A lány hatalmasat felüvöltött, ami alatt mindenki a saját párjával harcolt... Frank és Jack elmenekültek, de a többi ember harcolt a másikkal... A fotós lány dühből fejbe rúgta Andrew-t, aki viszont kigáncsolta a lányt. Mindketten a földre kerültek, de hamar fel is ugrottak onnan. A harc technikájuk ugyan az volt, és mivel már ismerték egymást, ismerték egymás mozdulatát is. De a végén, csak egy nyerhetett... Mikor már szinte minden ember megölte a másikat, jobban mondva, legyőzte, és harcképtelenné tette, már csak néhányan maradtak. Egy kommandós, két ember Andrew csapatából, Sue, és Andrew. Újabb patthelyzetbe kerültek... A kommandós srác az Andrew csapatába tartozó két ember között állt, mindkét kezében késsel, az ő fejéhez fegyvert tartottak, és rémület csillogott a szemében. Mindenki megállt. Rémült hangulat ült a kishelyiségre... Sue úgy érezte, hogy elveszett, és vége... Félt... Félt hogy meghal a társa, és ő is meghal...

-Te nyertél Andrew.

-Nem!!!

Üvöltötte a srác tiszta erőből, már amennyi még maradt neki.

-De. Vége Andrew. Ha akarsz, ölj meg.

A csaj ledobta a fegyvert, és behunyta a szemét.

-Nem!!! Harcolni fogsz. Megbeszéltük. Életre-halálra. És csak egy maradhat élve. Rendben. Elengedjük a srácot, és ők is elmennek.

-Nem... Ölj meg... Ha akarsz... Ölj meg... Lőj le, szúrd át a nyakam, had folyjon a vérem...

-Nem fogom... Még harcolnunk kell...!!!!!

-Nem. Itt a vége. Értsd meg.

-Fiúk, takarodjatok.

Mindhárom srác elment, és vártak...

-Vége... Andrew.

-NEM!!!

-Ha nem hát nem!!!!!

Üvöltötték, Sue kicsavarta a srác kezét, és kivette a kezéből a fegyvert, majd a fejéhez fogta. Hátulról előkapott még egy fegyvert, és meglőtte Sue oldalát, azután a lábát majd a fejét, akarta, de akkor a fegyver ismét eldördült... Sue lelőtte Andrew-t... A srác azonnal meghalt, és Sue is a földre hanyatlott. A rádiójához nyúlt, és hívta a többieket.

-Főnök... Végeztem... Ketten megszöktek, az utolsó kommandós lehet, hogy már nem él, de hívjanak mentőt... Legalább hármat...

-Rendben megyünk.

A földön feküdt, zihálva, izzadtan, fáradtan, és a sebeiből folyt a vér... A lőtt sebei, rettentően fájtak, és hogy ne vérezzen el a lábán ért sebektől, leszakított egy darabot a felsőjéből, és szorosan a sebre kötötte... Már szédült a vérveszteségtől, és hamarosan lehunyta a szemeit...